II. Fejezet
Jade figyelte a kisfiú minden lélegzetét tudta, hogy fölösleges, de nem tudta levenni tekintetét róla. A gyermek jól van, és pár napon belül teljesen. A kis horzsolások és sebek szinte már eltűntek, hála a gyógyító füvekből készített bájitalnak. Lágy mosoly jelent meg arcán. Ahogy a fiú ébredezni kezdett, a sötét fekete szempillák megremegtek egy kicsit majd a szén fekete szemek végül, előtűntek. Jade látta a gyerek zavart kissé riadt pillantását, ahogy álmából felkelve megpillantotta ismeretlen környezetet. A fiú rekedt suttogása épp hogy eljutott a füléig.
- "Hol?"
- "Tessék itt egy kis víz." - Jade óvatosan segített a fiúnak felülni, miközben jobbjával az éjjeli szekrényen pihenő vízzel telt pohár után nyúlt. - "Próbálj keveset mozogni, ha csak nem akarsz újra aludni?" - kérdezte játékosan. Örömmel lá
tta a fiú még jobban elengedi magát és egy kicsit még el is pirult az incselkedésre. A fiú lassan bele ivott a vízbe.- "Jade?" kérdezte kissé bizonytalanul a fiú. Jade először csak bólintott válaszképp, majd hozzá tette.
- "Remélem emlékszer, legutóbbi beszélgetésünkre?" - a fiú csak bólintott, arca elkomorodott egy pillanatra, majd Jade csokoládé barna szemeibe nézett és halkan félig kérdezve félig reménykedve válaszolt.
- "Azt mondtad, vigyázol majd rám?"
- "Ez így igaz." Jade kis szünetet tartott, majd hozzá tette. -" Eszedbe jutott esetleg a neved?" egyetlen válasza a gyerek nemleges fejrázása volt. - "Hát akkor nincs más hátra új nevet kell találnunk neked," Jade bátorítóan a fiúra mosolygott, aki cserébe vissza mosolygott rá." Mi legyen, mi legyen…mit szólsz például a Blackyhez."
- "Nem vagyok én kutya." Kiáltott a fiú, teljes méltósággal, amire egy 4 éves képes.
- Rendben, rendben. Ne harapd le a fejem, mindig is egy kis kutyára vágytam." Válaszolta viccelődve, de mikor a fiú durcásan hátat fordított neki, engesztelően hozzá tette. - "Csak vicceltem, ne haragudj." - fekete szemek végig mérték majd bólintott, jelezve, hogy elfogadta bocsánatkérést. - "Jó, mit szólsz a Moonhoz?" - csak egy felvont szemöldök volt a válasza, amelytől furcsán butának érezt
e magát, hogy lerázza magáról ezt a gondolatot Jade megvonta a vállát. - " Jó akkor mit szólsz az Angelhez?" - fiú morgott. - "Nicho, mint Nicholas" Fekete szemek pár másodpercig farkasszemet, néztek vele, majd lassan bólintott.- “Nicho, szeretem a hangzását."
- “Hát akkor Nicho Rain üdvözöllek a családban." - Ölelésre kinyitotta a kezét, Nicho egy pillanatig nem mozdult majd hirtelen az ölébe vetette magát.
SSSSSSssssssSSSSSS
London sötét utcáit járva Remus Lupin az élet furcsaságain gondolkodott, az élet és halál dermesztő táncán. Ki dönti el ki hal meg és ki él tovább? Mi vagy ki dönt? Ahogy a járókelőket nézte, akik tudatlanok és gondtalanok a rájuk leselkedő veszélyekről mit sem tudva élik egyszeri hétköznapi életüket. Míg tőlük nem több mint egy utcányira, egy háztömbnyire egy véres háború folyik.
Remus olyan fáradt volt, minden szétesett, először Sirius majd Severus veszett oda. Az utolsó kettő abból az évfolyamból, amink minden tagja egyik vagy másik oldalon állt ebben a háborúban. Severus egyszer azt mondta, hogy olyanok vagyunk, mint egy kipusztulóban lévő különös állatfaj. És most már Severus sincs többé.
A Minisztériumi incidens után Severust hivatta a Voldemort és azóta nem tért vissza sokan, úgy hitték át ált a másik oldalra, vagy meghalt miközben a Rendnek kémkedett. A vitákat egy váratlan esemény vetett véget. Egy váratlan vallomás. A legutolsó embertől, akire a világos oldal számított. Lucius Malfoy, miután tisztára mosta a nevét, két nappal később megjelent Roxfortban. Elegáns ruháit vér és sár áztatta át, arca a szokásos rideg maszk, de a szemei fáradtságot és fájdalmat tükröztek. Valami megrázta őt, drasztikusabban, mint Azlkaban valaha is képes lett volna.
Amikor Dumbledor irodájába lépett csak két szót mondott, két végzetes szót, melyek még mindig Remus fülében csengtek.
- "Severus meghalt."
A bejelentést csend követe. Albus és Lucius farkas szemet néztek, nem volt szükségük szavakra, mindketten tudták valami megváltozott talán jobb vagy rosszabb irányba ebben senki sem volt teljesen biztos.
- "Isten hozott, Lucius." - Malfoy bólintott, és megszületett a fény új kéme.
Remus a felüljáró alatt eltűnő autók fényét figyelte. Torka összeszorult, meleg könnyek csordultak le az arcán.
'Viszlát Sirius, öreg barátom. Ég veled Severus.'